Ízelítő: 2. fejezet - Valóban Ő az?

Az erdő közepén voltam, összeesve. A fák forogtak körülöttem, a sötét erdőben. A sáros föld és az eső szagát éreztem a levegőben. A kezemet remegve a hajamhoz érintetten, és érzetem ,hogy csomókba van, a beleszáradt sár miatt. Nem éreztem az egyik lábamat így kétségébe esve kapálóztam a lábammal, a semmibe. olyan volt, mintha az erdőn a végtelen sötétség uralkodna. Aztán az erdő fekete sűrűjéből, kilépett egy angyal. Még a gyér fényben is láttam, hogy milyen csodálatosan fest, alakját még a topmodellek is megirigyelték volna. A haja, pedig göndör fürtökben omlott a vállára, és lágyan keretezte tündéri, sápadt arcát. A mosolya elbűvölő volt, vakítóan fehéren csillogtak a fogai, hófehér bőre mellet. A szája pirosa árnyalatú volt, és a szeme…. A szeme feketébbnek látszott mint az éjszaka, és az erdő sötétje együttvéve. És közeledett. Ez az elbűvölő lény felém lépkedett, kecsesen és mosolyogva. Aztán letérdelt mellém a sárba. Végig simította az arcomat, és közben a szemei égtek a vágytól. Tisztán látszott a sötét, fekete szemeiben, hogy szomjazik. Egyre közeledett aztán nem maradt más, csak az iszonyú fájdalom…

Valaki észveszejtően sikított mellettem az ágyban, megdöbbenve jöttem rá, hogy én vagyok az. Próbáltam lenyugodni, de nem ment. Beszaladtam a fürdőbe és beálltam a zuhany alá, hidegre állítottam, hogy lemossam magamról a verítéket. A jéghideg víz cseppek jólesően folydogáltak végig a bőrömön, majd nagy koppanással elértek a zuhanyzó tálcáig. Megmostam a hajamat a kedvenc, eper illatú samponommal.